Határtalanul program Erdélyben (HAT-KP-1-2023/1-001842 sz.) Pályázati beszámoló

székelykapu

HATÁRTALANUL pályázat beszámoló

Határtalanul program Erdélyben (HAT-KP-1-2023/1-001842 sz. pályázat keretében)

A Medgyessy Ferenc Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum 7. E, illetve kettő 8. E osztályos tanulójának ismét lehetősége nyílt arra, hogy a 2024. március 19 – 24. között a Határtalanul program keretében egy erdélyi körúton, tanulmányi kiránduláson vegyen részt. A tanulókat három tanár kísérte: Kokas Marianna, Sztankó Tamás és Veszteg Viktória. A kirándulás színes, változatos programokkal tarkított volt, ámde a sok utazás miatt kissé fárasztó is, de mindannyian csodálatos élményekkel tértünk haza.

Az előkészítő órákat 2024.03.12-én tartottuk meg, ahol diákjaink megismerték a meglátogatott tájegységek történelmi múltját, és a régió etnikai sajátosságait, magyarságának múltját és jelenét. Ismertettük a diákokkal Székelyföld és Udvarhelyszék történelmét, a meglátogatandó terület etnikai arányait, a külhoni magyarsággal kapcsolatos tudnivalókat. Bemutattuk a székelyföldi sóbányászat történetét is és használtuk a Barangoló digitális tartalomtárat.

2024. március 19. kedd, 1. nap

Reggel 6 órakor indultunk Debrecenből, a Kishegyesi úti Tesco áruház parkolójából. Útunk során útba ejtettük Nagyváradot, a Királyhágót, Bánffyhunyadon megtekintettük a református templomot és találkoztunk Jakab Mihály Gyula lelkipásztorral, aki mesélt nekünk a templom történetéről.


            

Az esti órákban megérkeztünk Korondra, ahol a Zöld Tündér panzióban szállásoltak el bennünket. Szívélyes fogadtatásban volt részünk, ízletes, hagyományos ételekkel várták a csoportot.

2024. március 20. szerda, 2. nap

Ezen a napon az első program a bözödújfalui emlékpark megtekintése volt. Szőcs Lajos fogadott bennünket, akitől megtudhattuk azt, hogy Sükösd Árpád egykori lakos által 1995-ben egy siratófal épült. Itt gyűlnek össze megemlékezni évről évre minden augusztus első szombatján a helyiek, hogy megemlékezzenek az elhunytakról. Azért is, hogy a falu és azok az emberek, akik sokat tettek a falu megmentéséért, ne merüljön a feledés homályába, létrehozták a Bözödújfaluért Egyesületet, amelynek célja a valamikori település kulturális értékeinek megőrzése. A későbbi években a siratófal mellé a település egykori képei kerültek ki, majd haranglábat és harangot is állítottak. Ugyanitt egy kopjafa falu jelképezi Bözödújfalut, minden házat egy-egy faragott kopjafa szimbolizál, megőrizve a falu házainak, utcáinak elrendezését. 

Az emlékpark megtekintése után Kőrispatakon a Szalmakalap Múzeumban megtudtuk azt, hogy a szalmakalapok hagyománya sok évtizedre nyúlik vissza ezen a területen és a helyi kézművesek kiváló minőségű, egyedi darabokat készítenek. A diákok megismerkedhettek a kalapkészítés menetével. A foglalkozás után ebédre frissen sült lángost kínáltak nekünk.

            

Az ebéd elfogyasztása után Fehéregyházára mentünk, ahol felkerestük a Petőfi emlékmúzeumot és emlékparkot.  Az 1897-ben alapított múzeum megépítésének kezdeményezője Haller Louise grófnő volt. 1990-től a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület működteti a rusztikus stílusban épült emlékházat. A múzeum három termében a korszakot bemutató és a költő életével kapcsolatos tárgyak és dokumentumok, valamint a fehéregyházi csata makettje látható. A Petőfi emlékmúzeumban és az ápolt emlékparkban a költő egy jól sikerült életnagyságú szobra és Bem tábornok szobra is látható.

Útunk végén megcsodáltuk a székelyderzsi unitárius erődtemplomot. Idegenvezetőnk bemutatta a templom történetét és a középkori freskókat. 

2024. március 21. csütörtök, 3. nap

A nap első programja a Csíkszentsimonban található Csíki Chips gyár meglátogatása volt, ahol betekintést nyertünk a chips gyártási folyamatába és kóstolót is kaptunk a végtermékből. A következő állomásunk a Csíksomlyóban található Mária Kegytemplom volt. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a Csíksomlyói Sarlós Boldogasszony tiszteletére épített Mária-kegyhely Erdély egyik legismertebb építészeti műemléke, egyben legfontosabb zarándokhelye. 1804-1834 közt épült Schmidt Konstantin marosvásárhelyi építész tervei alapján, barokk stílusban. 1834-től további kis volumenű munkálatok következtek, majd a templom 1876-ban nyerte el jelenlegi formáját. 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály gyulafehérvári püspök. Továbbá megtudtuk azt is, hogy a templom ékessége és kincse a csodatevő Szűzanya szobor, amelyet a templom főoltárán helyeztek el. A hársfából készült Szűzanya szobor úgy tartja ölében a kis Jézust, amint azt a Jelenések Könyvében a „Napba öltözött Asszony” teszi. A festett és aranyozott szobrot valószínűleg a XVI. században egyetlen hársfa törzséből faragta ki alkotója, amely 2,27 méteres magasságával a világ legnagyobb fogadalmi szobra.

                              

A templom meglátogatása után a Gyimesekbe vezetett utunk. Gyimes sajátos "Patakország" az egykori Csíkszék keleti határán, a Tatros felső folyásánál. Nemcsak a Tatros völgyében, hanem annak jobb és bal oldali mellékágaiban is egymást érik a tipikus hegyvidéki települések, meredek domboldalak, zöldellő legelők és sötét fenyvesek alatt. A Tatros völgyében (Gyimesbükk, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok) élnek a gyimesi csángók, akik részben a korábban Moldvába menekült, részben az Erdélyben maradt székelyekből származnak.

A kísérőnk színes beszámolója alapján megtudtuk, hogy az Ezeréves határ, a 30-as vasúti őrház olyan hely, ahova mindenki szívesen zarándokol el legalább egyszer életében. Itt található a 30-as vasúti őrház, az Ezeréves határ legfontosabb szimbóluma, amely a román-magyar állam közti szerződés alapján létrejött, Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként épült 1896-1897 között. Ez volt a legkeletibb ilyen őrháza az egykori MÁV-nak, azaz a Magyar Királyi Államvasútnak.

Este 8 órától Korondon folklór és táncház esten vettünk részt, amelyen színvonalas műsort tekintettünk meg. A helyi általános iskola diákjai és a sófalvi népzenészek, néptáncosok léptek fel. Búcsúzóul fánkkal kedveskedtek nekünk. 

2024. március 22. péntek, 4. nap

A kirándulás 4. napján a délelőttöt Korondon töltöttük, ahol lehetőségünk nyílt arra, hogy helyi népi- és iparművészekkel találkozhassunk és betekintést nyerhessünk hagyományőrző munkájukba. Az első állomáson Piroska néni mutatta be egy 100 éves szövőszéken, hogy hogyan sző a mai napig is. Majd Máté Károly korondi taplászmesternél jártunk és szétnéztünk az üzletében is. A mester taplógombából készít különböző használati tárgyakat. A következő állomás egy helyi kürtőskalács készítő volt, aki bemutatta a csoportnak, hogy hogyan is készül a hagyományos, erdélyi kalács. A csoport minden tagjának sütött egy kóstolót. Az ebédet csodálatos környezetben fogyaszthattuk el az egyik helyi vendéglátónál. Kemencében sült kenyeret, házi készítésű sajtokat, szalonnát és különféle lekvárokat szolgáltak fel nekünk. 

Az ebéd elfogyasztása után Farkaslakára utaztunk, ahol megnéztük Tamási Áron szülőházát. A helyi idegenvezetőnk előadásából megtudtuk, hogy Tamási Áron szegény székely földműves család gyermekeként született Farkaslakán. Parasztházuk egyik szobájában tíz testvérével együtt nevelkedett, a másikban nagyszülei éldegéltek. A testvérek közül csak öten érték meg a felnőttkort, és szinte mindenki biztosra vette, hogy Tamási Áron viszi tovább a család aprócska gazdaságát. Míg a sors másként nem döntött: egy baleset folytán elveszítette a hüvelykujját, ezért szülei úgy határoztak, kitaníttatják, mert képtelen lesz a gazdasági munka elvégzésére. A „szerencsétlenség” voltaképpen a felemelkedését jelentette, sokkal inkább szerencseként fonódva élete köré: kitört a paraszti társadalomból, korának úri székely embere, népi írója lett, aki az utókorral is megismertette Farkaslakát, kapaszkodót adva ezzel falustársainak. A szülőház meglátogatása után koszorút helyeztünk el a sírjánál.


A koszorúzás után lehetőségünk nyílt arra, hogy Korondon ellátogassunk a helyi sófeldolgozó üzembe, ahol a diákok megismerkedhettek a só megmunkálásának a folyamatával. Vásárlásra is volt lehetőségünk. A nap lezárásaként elutaztunk Szovátára, ahol körbe sétáltuk a Medve tavat és idegenvezetőnk elmesélte a tó keletkezésének történetét, illetve, hogy honnan ered a tó neve.

         

2024. március 23. szombat, 5. nap

A Korondi Magyarnyelvű Általános Iskola szervezésében egész napos, közös sportnapon és bográcsozáson vettünk részt. A sorversenyen iskolánk csapata az előkelő második helyen végzett, továbbá az intézményünk vegyes csapata részt vett a focitornán is. Az ebéd elfogyasztása után szabadprogramot kaptunk, amely alatt a korondi népművészek alkotásait ismertettük meg diákjainkkal.

2024. március 24. vasárnap, 6. nap

Az egész nap a haza utazással telt. A rossz idő miatt nem volt lehetőségünk arra, hogy Kolozsvár nevezetességeit is megnézzük. Összességében elmondható, hogy iskolánk tanulói HATÁRTALANUL jól érezték magukat a program során.

Az értékelő órát a kirándulás után 2024.03.25-én tartottuk meg. Egy tanítási óra keretében értékeltük a kirándulást, felelevenítettük a szép emlékeket és felidéztük a tanultakat. Megbeszéltük, hogy milyen útravalót adott nekünk ez a kirándulás a jövőt illetően.