Belépés a KRÉTA digitális naplóba

Keresés diákjaink között

Eseménynaptár

Virtuális túra

virtualis_tura.jpg
Járja körbe iskolánkat virtuális túránk segítségével!

Virtuális túra start


Legfrissebb galéria

     Galéria megtekintése    |     További galériák

Videó galéria

Bemutatófilm megtekintése

Facebook

Séta - Sajtó és tanulás - Újságíró palántáink írásai

SéTA-program: megjelenik a Hajdú-bihari Naplóban

 

Friss: Zene, zene s még egy kis zene...

 

Reggel a buszon

Első lépteink - MEGGY-MAG SZEMMEL

A feledhetetlen MEGGY-MAG „tábor”

Rajzóra - Medgyessy módra

Különleges régészeti leletek Derecskén

 

Zene, zene s még egy kis zene...

Manapság a fiatalok számára az egyik legfontosabb lételem a zene. Mindenki megtalálja a saját ízlésének valót.

 

Valaki a rock adta mélységeket, valaki a pop által adott felszabadultságot élvezi, s van, akit a népzene lelkesít a rohanó 21. század "túlélésére". Valakinek csak az a fontos, hogy halljon valami dallamosat, ritmusosat, hogy kellő lendületbe jöjjön, élvezze a pillanatot. Valakinek a szöveg igazsága ad erőt, felismervén benne saját életét, élethelyzetét, az előadó empátiáját, s rögvest úgy érzi, NINCS EGYEDÜL.

 

A zene megtanít élni.

 

Michael Jackson megtanította, szeressem magam körül az embereket.

Katy Perry megtanította, hogy mindenkinek megvan az élete párja - a Nagy Ő.

Elvis Presley megtanította, nem az a lényeg a siker elérésében, hogy milyen háttérrel rendelkezel, hanem a tehetséged, s hogy azt hogyan aknázod ki.

Amy Winehouse megtanította, nagyon szeressük azt, amink van, mert csak akkor ismerjük meg igazán az értékét, ha elveszítjük!!!!!!
De néha tekerjük le a hangerőt és nézzünk körül a nagyvilágban! Honnan jöttünk, hol vagyunk most és hova tartunk… higgyünk önmagunkban!!!

 

Írta:Hadobás Barbara, 11.A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

Felkészítő tanár: Dobronyi Éva

 

Reggel a buszon

Esik. Bár van ernyőm, mint ázott varjú állok a buszmegállóban… Álmos vagyok, éhes vagyok, haza akarok menni, hiányzik az anyukám. Arra sem emlékszem, hogyan kerültem a buszmegállóba, de megszoktam már… Ácsorgok hát 12 másik sorstárs savanyú arckifejezését nézve. A busz megérkezik… Késik ugyan, de iskolába nem rohanunk. Felszállok a fülledt, beszuszogott, esős-sár szagú buszba. 


Nem tudom, a busz nyugdíjkorhatárt elért utasait milyen cél vezérli, mikor felháborodva nyomorognak reggel a buszon, és azon sopánkodnak, hogy ezek a mai fiatalok milyen neveletlenek. Ők az egyik kategória vagy inkább kaszt. 


Másik kedvencem a frusztrált anyuka rosszcsont kisfiúval. Senkitől nem lehet olyan cifra káromkodást tanulni, mint a csövön pörgő kisfiára rászóló álmos anyukától. 


Aztán ott a különleges illatokat árasztó egyén, aki mellé nem szívesen ül le az ember. De ő minden vonakodás nélkül huppan le melléd, s mindeközben képes testének a legnagyobb felületét hozzád érinteni úgy, hogy álcáznod kell, mennyire nem kívántad a társaságát. 


Ott van még a kb. 5 évesnek kinéző kislány/ kisfiú, akiről nem tudod eldönteni, hogy elvesztette az anyukáját, vagy épp világgá indult, vagy csak simán elég életrevaló ahhoz, hogy egyedül buszozzon. 


A legbosszantóbb a „lopott telefonhoz nem jár fülhallgató” típus, akinek mindegy, hogy milyen a zenei ízlésed, de szerinte az övére mindenki kíváncsi,  emiatt hangosan, fülhallgató használatát nélkülözve hallgatja a dobozzenét. Állítom ez olyan, mintha egy marék csavart belehajítottál volna a turmixgépbe, majd különböző időközönként ki-be kapcsolgatnád. Remek ez így reggel. 


Ez a sokféle utas, a magassarkús cicababák, a dauer-nénik, a menőcsávók, az anyukák és más, egyszerű halandó diákok adják a busz színes kavalkádját, de enélkül már unalmasak lennének a reggelek.

 

Írta: Hajnal Stefánia  12/C, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

Patronáló tanár:  Dobronyi Éva

 

Első lépteink - MEGGY-MAG SZEMMEL

A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola minden évben megrendezi legifjabb tanulói számára a Meggy-Mag tábort. Ez a nap az elsősök ismerkedését, barátkozását és az osztályok harmóniájának kialakulását szolgája.


Egy augusztus végi napon érdekes, színes programokkal várt bennünket, újoncokat a DÖK. Az első órákban közösségépítő tréningek, majd az iskola szakjaihoz társuló feladatok terelték el figyelmünket az idő múlásáról. Az ebéd alatt már – mint egy jól megalapozott közösség- jóízű társalgást folytattunk újdonsült barátainkkal. Ezt megörökítendő, hamarosan elkészültek első osztályképeink is iskolánk székely kapuja előtt. 


A nap folyamán (hála) egy perc nyugtunk sem volt. Frissítési szándékkal s tájékozódó képességünk fejlesztése végett megsétáltattak bennünket az iskolán belül és kívül, majd meglátogattuk a hozzá tartozó Holló László Emlékmúzeumot is, ami magasztos hangulatot árasztott, különösen egy leendő képzőművész (vagyis én) számára.


A délután az osztályok közötti „véres” küzdelemmel telt rengeteg ügyességi feladattal. A vizes lufi csatát különösen imádtuk a 40 fokos hőségben.
Az első helyet a vörösben sziporkázó 9/A nyerte, míg a sort a zöldpólós 9/B és a sárga, de tehetségektől teli, fenomenális osztály, a 9/C (vagyis az enyém) zárta. A színorgia az osztályonkénti pólószíneket takarta, ami nagyban megkönnyítette az ellenfél beazonosítását, hogy a nagy akarásban ne magunk ellen küzdjünk.


Az eredményhirdetés és az eskü után mindenki tudta, hogy lassan végefelé közeledik a programdús nap, de boldogan távoztunk azzal a tudattal, hogy szeptember 3-ától négy év alatt a legjobb osztályokká válhatunk (ha akarunk).


Bárki, aki iskolánkat választja jövőbeli tanulmányainak helyszínéül, ne habozzon. A Megyó még milliónyi és milliónyi tehetséget szeretne és fog megtanítani a legjobbá válni. 


A volt és jövőbeli diáktársakat pedig folyamatosan értesítjük az MFG híreiről és fejleményeiről a SÉTA keretében.

 

Írta: Végh Renáta 9/C, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

Patronáló tanár: Dobronyi Éva


A feledhetetlen MEGGY-MAG „tábor”

A MEGGY-MAG tábor azoknak a legzsengébb Medgyessy-s magoknak szól, akik szeptembertől újoncként kezdik meg gimis életüket iskolánkban. A táborra a beiratkozáskor lehet jelentkezni, de mondhatni, mindenkinek kötelezően ajánlott.


A szervező felnőttek és DÖK-ös diákok mindent elkövetnek, hogy a „magok” jól érezzék magukat, és késő délután mosollyal az arcukon menjenek hazafelé szüleikkel.


A friss és üde magkezdemények egy augusztus végi napon már kora reggel gyülekeznek jellegzetes székely kapunk előtt, arra várva, hogy beléphessenek szentélyünkbe. Minden osztály eltérő színű pólót visel, hogy könnyebben megismerjék és felismerjék egymást. Gyönyörű látvány ez a színes diákkavalkád a sulinkban!


Az első, rendkívüli napjuk programja igencsak változatos.


A délelőtt nagy része – csapatépítő tréning keretében – az ismerkedésé. Tréningvezető irányításával, osztályfőnökük társaságában az osztályok komoly és humoros feladatok sokasága révén elindulnak a jó közösséggé válás rögös útján.


Majd szó szerint is útra kelvén, felfedezik az iskola minden zeg-zugát, így az első tanítási napon talán nem tévednek el az iskolaépület útvesztőiben.
Az ebédet követő fotózkodás során elkészülnek az első mosolygós osztályképek is, melyet a nap végén – jutalmul – kézhez is kapnak újoncaink.
A délután az aktív mozgásé. Játékos ügyességi, logikai faladatok révén bizonyíthatják képességeiket, s hogy a délelőtt nem telt hiábavalóan. Már tudnak kissé összeszokott csapatként is együttműködni.


Az „i”-re a pont a hagyományos MEGGY-MAG ESKÜ-vel kerül, mely révén igazi medgyessysekké fogadjuk, s szívünkbe zárjuk őket.
A nap végén sokszor viszonthalljuk, hogy „Remekül éreztük magunkat, köszönjük szépen a sok jó programot!” Ez nekünk, mint segítőknek, nagy-nagy öröm, hiszen ezt volt a célunk. Ha idővel felidézik gimis éveiket, remélhetőleg ez a program a nagybetűs ESEMÉNY-ek között lesz!

 

Írta:  Jenei Anett 11.A, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola
Patronáló tanár: Dobronyi Éva

 


Rajzóra - Medgyessy módra

Kedvenc reggel következik, talán ez az egyetlen nap, mikor sietek a suliba. Berombolok hát az iskolába, majd, mint a rajtlövésre váró futó, toporzékolok a terem ajtaja előtt. Az ajtó zárva van, míg nem érkezik meg Tanár Úr a szentély kulcsával.

 

Ahogy belépek, mélyet lélegzek, és érzem az úgynevezett „rajzterem szagot”. Ez egy roppant összetett illat, olajfesték és hígító egyvelege, és valami más illat, amit lehetetlen definiálni.

 

Majd mindenki vad hódításba kezd, s a rajzbak - partizánok egymaguk lefoglalnak annyi bakot, ahány barátjuk csak van. Sietni kell, mert a legjobb helyeket / bakokat hamar elfoglalják. Előre beállított csendéletek a terem közepén, ezek köré úgy csoportosulnak a művészpalánták, hogy a leggyorsabbak tuti olyan elé telepednek le, amiben nincs egy borosüveg vagy befőttesüveg sem, mert állítom azt a legnehezebb lerajzolni.

 

Emellett van még egy opció: egy üres szék, szintén a terem közepén. Ez az üres szék arra csábítja a cuccát otthon felejtett vagy rajzolni aznap nem akaró diákokat, hogy modellt üljenek a többieknek. Nagyon felelősségteljes „munka” négy tanórán keresztül mozdulatlanul ücsörögni. Először az ember lábai zsibbadnak el, majd a feneke kezd el bizseregni, végül annyira elálmosodik, hogy a fejének a helyén tartása is emberfeletti energia-befektetést igényel.

 

DE minden idők legnagyobb találmánya a tisztázatlan körülmények közt a tanterembe keveredett nagy bordó kanapé. Óra kezdete előtt szabályos harc folyik a birtoklásáért, de ha elég szemfüles az ember gyereke, s a többiek még nem ébredtek fel teljesen, akkor rávetődhet és relaxálhat rajta egyet.

 

Az órákat a jókedvű alkotás érzése járja át. Mindig szól valami zene, szigorúan elvont vagy alternatív együttesek melódiái teszik barátságossá az órákat. Oda kell figyelnünk, hogy szorgalmasan dolgozzunk, mert nem tudhatjuk, mikor mondja azt Tanár Úr, hogy az órai munkánkat osztályozza.

De egyéb krízisek is előfordulhatnak órán. A legaggodalmasabban feltett kérdés pl.: „Úristen, ez kijön a ruhámból!?” Nem mondom, hogy a rajz szakosok a legkoszosabb emberek a suliban, de tény, hogy onnan lehet megismerni minket, hogy a legindokolatlanabb helyeken különböző színűek vagyunk.

 

Azt hiszem jól választottam, mikor nyolcadik végén jelentkeztem rajz szakra. Ez mindig eszembe jut, ha jó hangulatban telik el egy-egy rajzóra. :D

 

Írta: Hajnal Stefánia 12/C, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

Patronáló tanár: Dobronyi Éva


Különleges régészeti leletek Derecskén

A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola 8.E-s diákjai szerencsésnek érezhetik magukat, beleértve engem is.

 

Történelem tanárnőnk jóvoltából elmehettünk a Derecske melletti Morgó-tanyára, ahol nemrégiben különleges régészeti leletekre bukkantak. A Déri Múzeum már korábban, 2008- 2009-ben is végzett itt ásatást, tudtuk meg Szolnoki László ásatásvezetőtől.

 

Most kr.u. 1 – 2. századból származó női sírokra (8db), agyag edényekre, ill. edénydarabokra bukkantak, melyek egyedülállónak számítanak az Alföldön. Mindeddig az ilyen korú leletek csak a Dunántúlra voltak jellemzőek.

 

De az Alföldön élő népcsoportok (kelták, drákok, szarmaták) nyomait is fellelték. Különlegesnek számítanak még a római készítésű szárnyas fibulák és lemezes övek is. Érdekesek voltak azok a nem mindennapi gödrök is, melyeket elődeink először élelem, majd később hulladék tárolására /mai szóval „kukának”/ használtak.

 

Ezek a ritka, páratlan leleteket hamarosan a nagyközönség is láthatja majd a Déri Múzeumban.

 

Írta: Szalontai Adél  8/E, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola
Patronáló tanár: Dobronyi Éva

 

 

Korábbi írások: Újságíró palántáink írásai

seta_logo.png

 

spacer